2024. október:  Beköszöntött az ősz, elérkezett a várva várt hónap! Békés napokkal indult. Lelkiismeretesen elvégeztem a maratoni felkészülést. Távban és frissítésben is hajtottam végre főpróbákat! Apró finomítások, közepes intenzitású edzések maradtak hátra!

E hónap 2. hetében töltöttem be a Harcosképzős születésnapomat, immáron másodjára! Könnyed edzéssel és jógával emlékeztem vissza az elmúlt két évemre! Igazán megható és különleges volt az a nap! Hálával csordult teli a szívem, annyi rossz év után, megannyi nehézséget követően most egy boldog, erős és kitartó nő készül valami igazán nagy dologra! Amiről soha de soha nem is álmodtam!!!!

2024. október 11:  A verseny előtti utolsó munkanapomat jobbnak láttam kikérni szabadságra, mindannyiunk érdekében! :) A délelőtt folyamán ellátogattam a Hivatalba, az Ervinhez :) Polgármester Úr, átadta nekem Nyalka zászlaját! Kedves bátorító szavakkal engedett utamra! Ezen a napon felültem az érzelmi hullámvasútra, hol nevetgéltem hol a  sírás kerített hatalmába! Sok jó tanácsot, buzdítást begyűjtve vártam a vasárnapot!

2024.10.13: A dátum, amely örökké az emlékezetembe vésődött! Mondanom sem kell, hogy az éjszaka nyugtalanul, forgolódással telt! Hajnali 4.15-nél nem bírtam tovább és fel keltem! Hála ég, időben elindultunk. Az út eseménytelenül telt. Rendben megérkeztünk Budapestre! Azaz Budára, Pázmány sétány a verseny helyszíne :) A tömeget követve, megtaláltam a versenyközpontot ahol az időmérő chipet ellenőriztettem és felszerelkeztem a rajtszámommal, az első maratonom címkével s az egyéni felszerelésemmel! .Rajt előtt 20 perccel elindultam megkeresni a zónámat és az iramfutómat! Oly sok tanácsot, bátorítást és segítséget kaptam tőle! Alig vártam, hogy átölelhessem:)

9.00 - rajt: Elindult az él! A leggyorsabb futók elhagyták a rajtzónát! Micsoda hangulat, micsoda izgalmak! Apró lépésekkel haladtunk a rajtvonalhoz! A színpadnál megpillantottam a BSI edzésterv íróját, aki által felkészültem e megmérettetésre! Sikerült ki ugranom a pálya szélére s meghatódva öleltem át megköszönve a munkáját!  9 perc várakozás elteltével, a 4-es zóna is megiramodik! A taps, szurkolói duda áradata zúdult ránk! Te jó ég, ez volna maga a csoda?! Igen, ez az!

0-10 km: Szárnyaltam a tömeggel, az iramtartómat figyelve! Még mindig nem fogtam fel, hogy tényleg itt vagyok! Azon az úton amiért annyit készültem, küzdöttem! 

11-20 km: A mezőny szorosan egyben, nagyon kellett koncentrálni a lassítás-gyorsításokra! Ettől függetlenül totális katarzisban, az alagút zúgott-zengett a hangunktól! A 18-19 km-nél a kölcsönbe kapott okosóra megadta magát. Nem tudtam a továbbiakban követni a tempómat illetve a távolságot is csak a jelző táblák alapján tudtam! Ez az élmény továbbra sem erősített meg abban, hogy szeretnék-e venni okosórát! Pedig biztos jó dolog.......:)

21-30 km: A 22. kilométer olyan váratlant hozott, ami még sosem fordult elő felkészülés során! Mikor szembesültem azzal a ténnyel, hogy még 20 km van hátra, mentálisan megrogytam. Ezt rendesen kihasználva a kaszás hátulról lecsapott! Értetlenül vettem tudomásul! S próbáltam nem pánikba esni! Ugyanis az nem lehet, hogy ennyi készülés, küzdelem után itt ma ne érjek célba. ILYEN NEM LEHET! A tempót vissza vettem, egyenletes kocogásba kezdtem! S mantráztam magamnak: Semmi baj, Ildikó! Adj magadnak pár kilométert aztán kijutsz ebből a gödörből! Így is lett, a 28 km-t elhagyva éreztem tér vissza az erő! A 29. km frissítő pontján olyat cselekedtem, amiért nem dicsérem meg magam! De muszáj volt tenni valamit mert a saját géljeim nem hozták azt a szintet amit egyébként szoktak! Megláttam az ISO-T. Olyan szép színe és ínycsiklandó illata volt! Fogtam és letoltam! S mennyire finom volt. Azaz édeskés íz roppantul jól esett! Elhagyva a 30 kilométert tudtam, hogy innen már minden rendben lesz!

31-40 km: Egyenletes tempóval haladtam tovább, közeledtem a CÉL FELÉ! Kicsit úgy éreztem, hogy belassult az idő! Mintha valaki megnyújtotta volna a kilométereket! 36 km-nél elkezdtem visszaszámolni! Márcsak 6 kilométer! Ildikó, sosem volt ilyen közel s beállítottam egyben az egyéni távcsúcsomat! Ez viszont nagyon jól hatott az elmémre! Meneteltem szépen csendben tovább! 37-38 kilométernél még mindig sorfal közt futunk, s kitartóan szurkolnak gyerekek-felnőttek egyaránt! 39 km jelző tábla mellett elhaladva a narrátor is segít minket: ITT MÁR TÉNYLEG NINCS SOK HÁTRA, MENNI KELL TOVÁBB! MINDANNYIAN HŐSÖK VAGYTOK!!! Szót fogadva szedtem lépteimet s haladtam is tovább ízibe:) 40 KILOMÉTER: Hangosan felszólalva, te jó ég ezt nem hiszem el! Hát tényleg itt tartok?! A bűvös négyessel kezdődő két számjegy!!!! Könnyeimmel küszködve hívtam fel Norbit, a férjemet! El mondta pontosan hol várnak!

41-42 kilométer: Minden más versenyen az utolsó két kilométerem arról szól, hogy a maximumot kihajtva megtolom a végét! De ma nem!!!! Megakartam élni minden egyes léptemet, pillanatot! Bőven bele fért az időbe, hogy sikítva kimenjek pacsizni Dj. Dominique - hoz! (Ha már egyszer rég elment a kitűzött célidőm!) Majd hangüzenetet küldtem baratnőmnek, Magdinak: " Beléptem az utolsó kilométerbe,42dikkkk és ez qrva hosszú!!!! :D 

Az utolsó 200 m : Elém tárult a HŐSÖK VAGYTOK KAPUJA! Atya ég, már csak pár lépés választ el attól az álomtól, amitől egykoron oly távol voltam! Oly lehetetlennek tűnt! De most itt van, ELŐTTEM! A zászlót megkaptam s büszkén a magasba emelve, elérzékenyülve léptem át a célvonalat! Mely az álom beteljesülését jelentette egyben! A boldogság mámorában várt rám két igaz barát, Lilla és Berni! Akik fel jöttek azért, hogy láthassanak célba érni s osztoztak az örömömben:) Hihetetlenül sokat jelentett számomra! 

 Pár lépést követően a nyakamba akasztott csodás befutó éremmel távoztam a célterületről, MARATONISTAKÉNT! S joggal mondhatom el a Maratonisták örök igazságát: "A fájdalom elmúlik, a DICSŐSÉG ÖRÖK!" 

Utána még elmentünk fotózkodni Zsuzsival, akit nem sokkal a maraton előtt ismertem meg. De mégis olyan érzés volt mintha mindig is ismertük volna egymást! Egy barátság kezdete :)   Elképesztő az ő teljesítménye is, az elmúlt két éve:)  Majd távoztunk a helyszínről!

Összegzés: Pár nappal a verseny után sikerült "kijózanodni" a MARATONI MÁMORBÓL! Átgondoltam a verseny minden egyes kilométerét! A hibáimat lekönyveltem s tudom, hogy még min kell javítani s korrigálni! Minden erőmmel azon leszek, hogy ezt a szintet fenn tartsam s még növeljem is! :)  Ugyanis Mr. Marathon szerelem lett első látásra, s alig várom a következő találkozást:) 

De a további célkitűzéseimről essék szó a következő blog bejegyzéseim valamelyikében! :)

Zárásul annyit: Hálával tartozom a családomnak amiért támogatják a futó őrületemet s kísérnek ahova tudnak! Köszönet a Nyalkai Sport- és Lovas Egyesületnek a támogatásért! S nem győzők elég hálás lenni a HARCOSKÉPZŐ edzőjének, Katának! Aki egy CSODA, s annak a közösségnek amit ő megálmodott s létrehozott! A HARCOSKÉPZŐ TAGJAINAK köszönhetem, hogy elhitették Velem, hogy képes vagyok rá! Ha elestem, segítettek fel állni ha szomorú voltam bátorító szavakkal tettek boldoggá! Íme a bizonyíték arra, hogy EGYÜTT MINDEN LEHETSÉGES MERT EGYÜTT MINDEN KÖNNYEBB!!!!